Próbálom megfejteni ezt a közhely-cunamit, kikövetkeztetni az oktatás új irányvonalát, és egyre inkább az az érzésem, hogy lesz még itt Hoffmann Rózsa überelve.
A fejtörő legnehezebb része, kitalálni, hogy vajon mire gondolhatott a 'költő', amikor magyar hagyományokra épülő oktatást emlegetett? Talán a Klebelsberg-korszak lehet/lesz a mintakép...amikoris a legfőbb cél a tanuló vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben való nevelése volt. Habár azt nem értem, hogy ezek az értékek mitől lennének magyarok.
Személy szerint semmi gondom a vallásos neveléssel, ha nem teszik kötelezővé, és a nemzetivel sem, ha nem nemzetieskedő és soviniszta. Az erkölcs pedig a társadalom minden szintjén, szegmensében hiánycikk, úgy kell a magyarnak, mint egy falat kenyér.
De a nevelés mellett az iskoláknak mégiscsak az oktatás a legfőbb feladatuk, talán az lenne 'korszerű', ha a XXI. században ezen lenne a hangsúly, ez lenne vastag, dőlt betűvel szedve, aláhúzva.
A 2000-es évek elején az Európai Unió által köztudatba dobott irányelvet, a "lifelong learning"-et, azaz az "élethosszigtartó tanulást", a Kárpát-medencében baromira kevesen vették komolyan. A magyar (legalábbis a többség) nem az a fajta, akinek ha sikerül végre 14 vagy 18 évesen elballagnia, hajlandó azután is könyvet venni a kezébe, és valami újat tanulni. Ezzel a hozzáállással eddig valahogy el lehetett lébecolni, de az 'új szelek' hamarosan megérkeznek.
Robotok képében jönnek majd és a munkánkra pályáznak. Cirka 10 év múlva pedig nem kevés emberét meg is fogják szerezni. Sőt már most is képesek lennének a magyar munkavállalók munkaóráinak felét ledolgozni. Lehet őket rühellni, de akinek az összes szuperképessége az, hogy magyarul beszél, annak nagyon össze kell majd kapnia magát.
Ugyanis "a világot nem érdeklik sem a hagyományok, sem a múltban kivívott hírnév,
a gyenge teljesítményre nincs mentség, a szokások vagy a kialakult gyakorlat pedig senkit nem érdekel. A sikert azok az egyének és országok fogják kivívni, akik és amelyek gyorsan
tudnak alkalmazkodni, akiknek nem szokásuk a síránkozás és nyitottak a változásra. A kormányok feladata pedig annak biztosítása, hogy országaik megfeleljenek a kihívásnak." Ez a 'jóslat' cirka 10 éves, az oktatás helyzetét vizsgáló McKinsey-jelentés előszavából idéztem.
Mi is a világ részei vagyunk, és függünk a többiektől. Még akkor is, ha néhányan próbálják ezt tagadni.
A jövő már elkezdődött...
A jövő már elkezdődött...
...és mi rengeteg értékes évet elpazaroltunk. Oktatási rendszerünk csődközelben.
Sikeres ország csak az lehet, ahol mindenki számít. Ehelyett...
- funkcionális analfabéták 'hevernek az út szélén'
- a szövegértés és a számolás 'tudományának' megfelelő elsajátításán túl, az általános iskola feladata lenne az alapműveltség átadása. De csak a nagyon alap. Ehelyett minden tudnivalót próbál belezsúfolni a 8 évbe, és a gimnáziumokban ugyanezt újra, kicsit bővebben.
-a gondolkodás, a kreativitás és a problémamegoldás képességének fejlesztésére alig-alig marad idő, lehetőség
-nincs elegendő fejlesztő- és gyógypedagógus, pszichológus és úgy tűnik, ez már a következő években is így marad
-nincs elegendő tanár (bizonyos szakokon legalábbis) és hiába jelentkeznek a képzésre sokan, ha nem fognak a szakmájukban elhelyezkedni a szánalmas kezdőfizetés miatt
- Híd-program van, az ösztöndíjak kifizetése megtörténik, a szakma elsajátítása nem
-érdemleges felnőttképzés a mai Magyarországon tulajdonképpen nem létezik
Szóval fontosak a hagyományok meg a nemzeti szellem is, de amíg az 'igazi' lecke nincs kész, addig nem mehetünk ki 'játszani'... már ha sikeresek akarunk lenni.
Update:
Értelmező kisszótár: - nem a többi országhoz kell alkalmazkodnunk, hanem
a kihívásokhoz
- a többi országtól csak annyiban függünk, hogy velük
kereskedünk, azaz a világgazdaság részei vagyunk,
és ha nem sikerül tetszetős portékát (kézzelfogható
vagy szellemi terméket) eladásra kínálnunk, akkor bezárhatjuk
a 'boltot'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.