Teszt üzemmódban

"A rendszer úgy rossz, ahogy van" - állítja a középiskolai felvételi rendszerről Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke az eduline-nak.

Lényegében majdnem mindenki más is, akinek némi köze van az oktatáshoz, hasonlóképpen gondolkodik. Sőt, ilyenkor az érintett családok barátai, rokonai, a szomszédok, szóval mindenki, akinek szoktak karácsonykor üzit, jókívánságokat küldeni/kívánni együttérez a szülőkkel, a gyerekekkel.

Nyilván nem viccet akarok csinálni ebből a helyzetből, csak arra szeretnék célozni/célozgatni, hogy ennek ellenére az éveleji kisebb/nagyobb hajcihő után mégsem változik semmi, minden marad a régiben. Mert az nyilvánvaló, hogy az éppen aktuális kormányzatot nem hatja meg a 'dolog', változás ebből az irányból nem várható.

A központi felvételivel kapcsolatban többnyire három 'panasz' szokott felmerülni. Nehéz, túlságosan stresszes a gyerekeknek, és szelektív oktatási rendszert eredményez.

A tesztek nehézségi szintjén nyilván jókat lehetne vitázni. Nem csak azért, mert például aki inkább reál beállítottságú, annak nehéznek tűnhet a magyar, hanem mert tantárgyon belül, a különböző típusú feladatok sem mindenkinek egyformán testhezállóak. Tény, hogy például magyarból nyilván sokkal jobban tudtak teljesíteni azok, akik szeretnek olvasni és nem csak tankönyveket.

Ami a stresszt illeti... a különböző stresszhelyzetek egész életünket végigkísérik. Az ember élete során nem kevés alkalommal van vizsgahelyzetben, állásinterjúnak, miegymásnak kitéve. Azon viszont szintén lehetne vitatkozni, hogy egy 10-12, vagy akár egy 14 éves gyereknek szüksége van-e arra, hogy ezeket a helyzeteket ilyen korán megtapasztalja.

A 10 osztályos általános iskola bevezetése + értelemszerűen a 6 és 8 osztályos gimnáziumok megszüntetése lehetne erre talán a megoldás. Utóbbi viszont bizonyos gimnáziumoknak, akik már idejekorán elszipkázzák a legjobb képességű gyerekeket az általános iskolákból, abszolút nem áll érdekében.

És ezzel a gondolattal el is érkeztem a valóban nagyon súlyos következményekkel járó, az egész társadalmat megszívató, szelektivitáson alapuló oktatási rendszerünkhöz, ami csakis azért létezhet, mert valakiknek,  a társadalom egy eléggé vékony szeletének az érdekeit szolgálja.

És ehhez a rendszerhez azok a szülők is asszisztálnak, akik látják ugyan, hogy ez nem jó se nekik, de főleg nem a gyerekeknek, de beállnak a sorba, mert manapság szilárdan tartja magát az a hiedelem, hogy a felsőoktatásba csak az kerülhet be, aki 'jó gimiből' jön.

Mindeközben számtalan gyerek veszik el, illetve be sem kerül a rendszerbe, lényegében csak azért, mert a szüleik éppen vagy állandóan le vannak égve, és képtelenek biztosítani azt a 'szükséges pluszt', amivel az ő gyerekeik is résztvehetnének azokon a méregdrága előkészítőkön, ahol vérrutinos tanárok segítségével, és nem a túlterhelt, este dögfáradtan hazakeveredő anyjuk/apjuk segítségével kellene felkészülniük a felvételire.

Ha igazán akarják, az ő helyzetük sem reménytelen, mindössze csak abba kell beletörődniük, hogy jóval nehezebben jutnak el A-ból B-be, mint mások.

Mire ezt a cikket megírtam, talán már el is halkult a panaszáradat és  minden megy tovább a megszokott kerékvágásban egy megadó sóhaj kíséretében, hogy 'az élet nem habostorta' és/vagy 'úgy sem tehetünk semmit' gondolatkezdemény mentén.

Pedig de.

Fotó: pixabay.com