Ezzel a 'bonyolult' érveléssel próbálja meggyőzni olvasóit a Magyar Hírlap szerzője, a 'Liberális szellemiség az új Nat-tervezetben' címmel megjelent cikkében.
Ha esetleg ez az érv mégsem lenne elég ütős, rettegő irodalom- és történelemtanároktól idéz, akik azt bizonygatják, hogy ez a NAT páros lábbal rúgja fel az eddigi irodalmi kánont, és hogy az 5. és 6. osztályosok fejében helyrehozhatatlan zavart és káoszt fog okozni, ha nem kronológiai sorrendben tanulják a történelmet ezután, hanem témák szerint csoportosítva.
A "mellékszálon" indított 'sorosozásról' pedig már a szerző is érezhette, hogy túlságosan erőltetett, de végül a megfelelési kényszer mégis felülírta a józan észt.
Nyilván nem mindenki képes arra alkatilag, hogy az ideológiákat félretéve, kizárólag szakmai alapon értékelje a tantervet. Sőt, akiknek ez a 'bravúr' sikerül, azok sem biztos, hogy az összes szakmai kérdésben ugyanazt fogják gondolni. E célból lenne a vita, érvekkel, miegymással. Már ha nem csak 'falból' hirdették volna ezt meg. De az első perctől érezhető, hogy valódi vitáról nem igazán lesz/lehet szó.
A cikk szerzőjének és a 'megszólaltatott tanerőknek' leginkább a NAT-tervezet gyermekközpontúságával és a pedagógusoknak adott nagyobb mozgástérrel van problémája.
Előbbit úgy értik, hogy 'nehogy a gyerek mondja már meg', hogy mit akar olvasni. Az én 'értelmezésemben' a gyerekközpontúság viszont azt jelenti, hogy szakemberek (tehát nem a gyerekek) az ésszerűség talaján állva, tapasztalataikat felhasználva arra törekszenek, olyan megoldást keresnek és választanak, amelyik leginkább közelebb visz az elérendő célhoz.
Ebben a kérdésben a vita valójában az eltérő célokról szól. A 'gyerekközpontúak' azt szeretnék, ha a srácok megtanulnának olvasni, és értenék is, amit olvasnak, mert így jóformán bármit meg tudnak majd tanulni a későbbiekben. És úgy gondolják, hogy ezt úgy érhetik el, ha a gyerekek sokat olvasnak, sokat pedig akkor fognak olvasni, ha olyan könyveket, szövegeket adunk a kezükbe, amik ezt elősegítik.
A 'nem gyerekközpontúak' szeme előtt egyetlen dolog lebeg, hogy a gyerekek minél előbb elsajátítsák "a nemzeti identitás alapszövegeit".
Ennek a stratégiának a hatásosságát viszont már mindannyian ismerjük. A "mélységek" bejárása helyett, többnyire csak a felszín karcolgatásáról beszélhetünk, igazából nincs idő 'kibeszélni' a műveket. Sokszor csak 'futó kalandként' marad meg a gyerekek emlékezetében.
Egyharmaduk funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolapadból, így náluk a két deklarált célból nullát sikerül teljesíteni.
A szerző azt állítja, hogy az iskolák és a tanárok mozgásterének növelésével az iskolák közötti különbségek is nőnének.
Az esélyegyenlőséget az iskolák felszereltsége, a környék infrastruktúrája, a tanárok felkészültsége, az általuk alkalmazott módszertan, és nyilván a családok anyagi háttere is befolyásolja.
Továbbá, hogy van-e elegendő tanár, és ők jól képzett, magukat folyton fejlesztő szaktanárok-e? Vannak-e fejlesztő- és gyógypedagógusok, pszichológusok 'elérhető távolságban'.
Amikor Szűcs Tamás PDSZ elnök azt mondta, hogy kevesli, hogy a tanárok csak 20 %-ban térhetnek el a kerettantervtől, akkor éppenhogy az esélyegyenlőség lebegett a szeme előtt. A nagyobb mozgástér változatosabb módszertan alkalmazását eredményezné, ezzel valamelyest csökkenhetne a minőségi különbség az állami és az alternatív iskolák között.
Továbbá drámaként éli meg a szerző azt is, hogy a 'Magyar nyelv és irodalom' műveltségterület neve 'Anyanyelvi kommunikáció és irodalom' -ra változott. Merthogy a lakosság többsége magyar nyelvű. ( 'Anyanyelvi kommunikáció és irodalmi műveltség' a pontos elnevezés.)
Ha a szerző nem csak elgondolkodik ezen az elnevezésen, hanem tovább olvassa a szöveget, akkor láthatta volna, hogy 'nem olyan nagy a baj', ugyanis a műveltségterülethez mindössze két tantárgy tartozik: a MAGYAR nyelv és az irodalom, szóval például a német nyelv és a ruszin nem. A nemzethaláltól egyelőre megmenekültünk.
Azt is fájlalja, hogy az irodalom főbb témaköreinél nincsenek felsorolva egyesével a konkrét művek. Merthogy "kikerülhetnek a köztudatból olyan szerzők, mint például Móricz Zsigmond, vagy olyan művek, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye."
Normál esetben egy alaptantervnek nem 'tiszte' meghatározni az egyes tantárgyak részletes követelményeit. Én a többi tantárgynál sem látok konkrétumokba menő felsorolást. Az egyedüli kivételnek a történelem tűnik, de a témakörök ilyen szintű részletezésének szükségességét a kronológikus haladásról a tematikusra való áttéréssel magyaráztam magamnak és nem liberális ármánykodásra tippeltem.
Szándékosan kreált, mondvacsinált problémát vélek felfedezni egyébként a kronológiát visszasíró felvetés kapcsán is. Míg az "értékes irodalom" esetén a gyengébb képességű diákokat is képesnek tartják a művek megértésére, a megszólalók szerint ugyanezek a srácok szellemileg összeomlanak, ha nem kronologikusan kell bebiflázniuk a történelmet.
Ha semmin nem akarunk változtatni, mert egyesek szerint minden úgy jó, ahogy van, akkor mégis miért kellett új NAT kidolgozásába kezdeni? Nem lett volna elég, ha bezúzzuk a 2012-es tantervet, majd kinyomtatjuk úgy, hogy minden oldalon szerepeljen a nemzeti, a keresztény és a családközpontú kifejezés?
Fotó: Unsplash
Ha esetleg ez az érv mégsem lenne elég ütős, rettegő irodalom- és történelemtanároktól idéz, akik azt bizonygatják, hogy ez a NAT páros lábbal rúgja fel az eddigi irodalmi kánont, és hogy az 5. és 6. osztályosok fejében helyrehozhatatlan zavart és káoszt fog okozni, ha nem kronológiai sorrendben tanulják a történelmet ezután, hanem témák szerint csoportosítva.
A "mellékszálon" indított 'sorosozásról' pedig már a szerző is érezhette, hogy túlságosan erőltetett, de végül a megfelelési kényszer mégis felülírta a józan észt.
Nyilván nem mindenki képes arra alkatilag, hogy az ideológiákat félretéve, kizárólag szakmai alapon értékelje a tantervet. Sőt, akiknek ez a 'bravúr' sikerül, azok sem biztos, hogy az összes szakmai kérdésben ugyanazt fogják gondolni. E célból lenne a vita, érvekkel, miegymással. Már ha nem csak 'falból' hirdették volna ezt meg. De az első perctől érezhető, hogy valódi vitáról nem igazán lesz/lehet szó.
A cikk szerzőjének és a 'megszólaltatott tanerőknek' leginkább a NAT-tervezet gyermekközpontúságával és a pedagógusoknak adott nagyobb mozgástérrel van problémája.
Előbbit úgy értik, hogy 'nehogy a gyerek mondja már meg', hogy mit akar olvasni. Az én 'értelmezésemben' a gyerekközpontúság viszont azt jelenti, hogy szakemberek (tehát nem a gyerekek) az ésszerűség talaján állva, tapasztalataikat felhasználva arra törekszenek, olyan megoldást keresnek és választanak, amelyik leginkább közelebb visz az elérendő célhoz.
Ebben a kérdésben a vita valójában az eltérő célokról szól. A 'gyerekközpontúak' azt szeretnék, ha a srácok megtanulnának olvasni, és értenék is, amit olvasnak, mert így jóformán bármit meg tudnak majd tanulni a későbbiekben. És úgy gondolják, hogy ezt úgy érhetik el, ha a gyerekek sokat olvasnak, sokat pedig akkor fognak olvasni, ha olyan könyveket, szövegeket adunk a kezükbe, amik ezt elősegítik.
A 'nem gyerekközpontúak' szeme előtt egyetlen dolog lebeg, hogy a gyerekek minél előbb elsajátítsák "a nemzeti identitás alapszövegeit".
Ennek a stratégiának a hatásosságát viszont már mindannyian ismerjük. A "mélységek" bejárása helyett, többnyire csak a felszín karcolgatásáról beszélhetünk, igazából nincs idő 'kibeszélni' a műveket. Sokszor csak 'futó kalandként' marad meg a gyerekek emlékezetében.
Egyharmaduk funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolapadból, így náluk a két deklarált célból nullát sikerül teljesíteni.
A szerző azt állítja, hogy az iskolák és a tanárok mozgásterének növelésével az iskolák közötti különbségek is nőnének.
Az esélyegyenlőséget az iskolák felszereltsége, a környék infrastruktúrája, a tanárok felkészültsége, az általuk alkalmazott módszertan, és nyilván a családok anyagi háttere is befolyásolja.
Továbbá, hogy van-e elegendő tanár, és ők jól képzett, magukat folyton fejlesztő szaktanárok-e? Vannak-e fejlesztő- és gyógypedagógusok, pszichológusok 'elérhető távolságban'.
Amikor Szűcs Tamás PDSZ elnök azt mondta, hogy kevesli, hogy a tanárok csak 20 %-ban térhetnek el a kerettantervtől, akkor éppenhogy az esélyegyenlőség lebegett a szeme előtt. A nagyobb mozgástér változatosabb módszertan alkalmazását eredményezné, ezzel valamelyest csökkenhetne a minőségi különbség az állami és az alternatív iskolák között.
Továbbá drámaként éli meg a szerző azt is, hogy a 'Magyar nyelv és irodalom' műveltségterület neve 'Anyanyelvi kommunikáció és irodalom' -ra változott. Merthogy a lakosság többsége magyar nyelvű. ( 'Anyanyelvi kommunikáció és irodalmi műveltség' a pontos elnevezés.)
Ha a szerző nem csak elgondolkodik ezen az elnevezésen, hanem tovább olvassa a szöveget, akkor láthatta volna, hogy 'nem olyan nagy a baj', ugyanis a műveltségterülethez mindössze két tantárgy tartozik: a MAGYAR nyelv és az irodalom, szóval például a német nyelv és a ruszin nem. A nemzethaláltól egyelőre megmenekültünk.
Azt is fájlalja, hogy az irodalom főbb témaköreinél nincsenek felsorolva egyesével a konkrét művek. Merthogy "kikerülhetnek a köztudatból olyan szerzők, mint például Móricz Zsigmond, vagy olyan művek, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye."
Normál esetben egy alaptantervnek nem 'tiszte' meghatározni az egyes tantárgyak részletes követelményeit. Én a többi tantárgynál sem látok konkrétumokba menő felsorolást. Az egyedüli kivételnek a történelem tűnik, de a témakörök ilyen szintű részletezésének szükségességét a kronológikus haladásról a tematikusra való áttéréssel magyaráztam magamnak és nem liberális ármánykodásra tippeltem.
Szándékosan kreált, mondvacsinált problémát vélek felfedezni egyébként a kronológiát visszasíró felvetés kapcsán is. Míg az "értékes irodalom" esetén a gyengébb képességű diákokat is képesnek tartják a művek megértésére, a megszólalók szerint ugyanezek a srácok szellemileg összeomlanak, ha nem kronologikusan kell bebiflázniuk a történelmet.
Ha semmin nem akarunk változtatni, mert egyesek szerint minden úgy jó, ahogy van, akkor mégis miért kellett új NAT kidolgozásába kezdeni? Nem lett volna elég, ha bezúzzuk a 2012-es tantervet, majd kinyomtatjuk úgy, hogy minden oldalon szerepeljen a nemzeti, a keresztény és a családközpontú kifejezés?
Fotó: Unsplash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.