Gettóiskola a határon

"Ameddig a kormány továbbra is embertelen körülmények között tartja a magyarországi romákat, akiknek alacsony színvonalú oktatás és a méltatlan közmunka jut, addig az integráció nem valósulhat meg. "-  válaszolta a Nyílt Társadalom Alapítványok Lázár János azon állítására, hogy a romákat képtelenség integrálni.

Minden FIDESZ-es rasszista. Mondhatnám Lázár János logikai bakugrását másolva, de nem mondom, hiszen ez így ebben a formában nyilvánvalóan nem igaz. 


A társadalmunk, (nem csak a miénk) bizonyos része azonban a 'Lázár-féle' túlzó általánosítás 'híve'. A közvetlen környezetemben is népszerű ez a leegyszerűsítés, és amikor jelzem, hogy nem kellene minden romát egy kalap alá venni, akkor azt a választ kapom, hogy oké, nyilván nem, de a többségük az ilyen. A jogvédők nyilatkozatai is olykor inkább tűzre loccsintott olajként hatnak, miután sok ember az igazság, a valóság elfedéseként éli meg. 

Tény, hogy a romák és a nem romák bizonyos hányada kizárólag a közmunka-program keretei között kap munkát, amelynek egyik oka, hogy funkcionális analfabétaként kerülnek ki az iskolából. Akkor ezt a problémát jó színvonalú oktatással orvosolni is lehetne, nem igaz? Viszont ha közvetlen közelről vesszük szemügyre a fennálló helyzetet, akkor elég gyorsan rájövünk, hogy ez azért jóval bonyolultabb.

A közelmúltban úgy alakult, hogy lett némi rálátásom egy szegregált általános iskola hétköznapjaira az ország egyik legelmaradottabb vidékén. A tanulók a környező falvakból járnak az adott településre, nagyrészük halmozottan hátrányos helyzetű és roma. Egy alapítványi iskola is van a közelben, ahová jóval kisebb arányban, de szintén járnak romák. Azaz a szegregációnak részben demográfiai okai is vannak.

Miután a környéken a néhány közalkalmazotti/köztisztviselői álláson kívül jóformán csak közmunka akad, az itt élő romák többsége a közmunkára 'tette fel' a saját és a gyerekei életét is. A családok többségében (nyilván vannak kivételek), ahol a szülők legfeljebb az általános iskola 8 osztályát végezték el, a tudás nem számít értéknek, az iskolábajárás csak egy nyűg, a tankötelezettségi korhatár leszállítását pedig megváltásként élték meg.

A cirka 20 fős osztályokban alig akad 2-3 gyerek, akinek nincs beilleszkedési, magatartási és/vagy tanulási zavara. Mindeközben a pedagógusok semmiféle segítséget nem kapnak, egyedül, pedagógiai asszisztens nélkül tolják végig az órákat, amelyeknek a nagyrésze fegyelmezéssel telik el. A tanórán differenciált, személyreszabott oktatásra nincs lehetőség, tulajdonképpen érdemleges oktatás nem zajlik. 

Egy fejlesztőpedagógus van, de például pszichológus a tanév kezdete óta kétszer járt az iskolában, először februárban.

A tanulók egyrészének nincs felszerelése, a könyveket nem viszik haza, tanulószobára csak két osztály esetében van lehetőség, a többiek tanítás után hazamennek. A szaktanári és egyéb figyelmeztetéseknek nincs visszatartó ereje, de nincs is hová beírni, mert a többségnek ellenőrző könyve sincs, merthogy a szülőt úgysem érdekli, hogy mi történik az iskolában. Rengeteg az igazolt és az igazolatlan hiányzás is, többen a 250 órás hiányzási limit határán vannak már most, de még cirka 2 hónap van vissza a tanítási évből. Nincs semmiféle fék, nincsenek következmények, a káosz az úr. 

Holott nem kellene, hogy így legyen. Hiszen látunk sikeres programokat. Nem csak ideig-óráig tartó tanodákat, hanem hatásos, működő elképzeléseket.  

Nyilván ezeket nem adják 'ingyen', és ezalatt nem csak a program pénzszükségletét értem. Az ország vezetőinek és az oktatás minden szereplőjének tennie kellene azért, hogy 20 év múlva is élhető legyen ez az ország. 

Bevállalós tanárok kellenek, akik nem riadnak vissza az újszerű módszerektől és képesek is azok elsajátítására. De nemhogy bevállalós tanárokból nincs elegendő, hanem szakemberek tömkelege hiányzik az oktatásból. Legalábbis, ha oktatást szeretnénk ezekben a térségekben is, és nem csak szimpla jól-rosszul végzett gyermekmegőrzés a célunk. 

Viszont az is teljesen nyilvánvaló, hogy a szülők bevonása nélkül nem sikerülhet. Ezen nyilván nem azt értem, hogy behívjuk a szülőt, és századszor is elmondjuk neki, hogy már megint rosszul viselkedett a gyereke. 

A hátrányos körülmények között élők és a roma népesség apátiájának, közönyének feloldása embertpróbáló feladat. Eddig 'halat kaptak', és elvoltak úgy-ahogy, a létezés peremén, de a népesedési jellemzők miatt 20-30 év múlva, a most felnövő gyerekeknek kellene halat adnia a többieknek, és ha nem tanítjuk meg őket halászni sokan éhen fognak maradni.

Az Orbán-kormány egyik legnagyobb és megbocsáthatatlan bűne ennek a vidéknek a teljes lerohasztása, hogy lemondtak az itt élő emberek többségéről, romákról és nem romákról egyaránt. Akiknek a nagyrésze ezt még fel sem fogta, sőt a FIDESZ-t megmentőjüknek gondolják. Az a néhány ember pedig, aki tehetett volna ez ellen, csendesen asszisztál az egészhez, vágva a fát maga és mások alatt, saját felelősségükről tudomást nem véve, előidézve a hamarosan bekövetkező társadalmi katasztrófát.

A kormánypolitikusok toronymagasról tesznek az oktatásra, ahogyan minden másra is, amiből nem lehet saját hasznukra pénzt kiszivattyúzni. 

Az ellenzék próbálkozik, legalábbis már betéve fújja az oktatáskutatók mantráit arról, hogy manapság mit kellene és hogyan tanítani a gyerekeknek. Magolás helyett kreativitást, csapatmunkát, konfliktuskezelést, meg problémamegoldást. 

Sajnos, éppen ezekből a 'tantárgyakból' bukott meg az ellenzék is. Úgy tűnik, ők is csak magolnak, és a gyakorlatban sorra elvéreznek. A lózungokat ügyesen felmondták a kampány során, de sem a csapatmunkában nem brillíroztak, sem a kreativitás területén. A konfliktuskezelés és a problémamegoldás terén pedig teljesítményük katasztofálisra sikerült. 

Cirka 14 óra múlva ez a következmények nélküli, szanaszét manipulált-hazudott-lopott ország megnyitja szavazóhelyiségeit, és elkezdődik a nagy országos IQ-teszt...

Menjünk el minél többen szavazni, és használjuk a fejünket...vagy végleg leépülünk...

Fotó: pixabay