Az "ezeréves iskolarendszer helyrehozására" van szükség - mondta 2010 májusában Hoffmann Rózsa KDNP-s képviselő, későbbi oktatási államtitkár. Több, mint hét év telt el azóta. Vajon sikerült-e bármit is helyrehozni?
2010 júniusában az államtitkár és közel 100 fős csapata hozzálátott, hogy saját arcképére formálja a magyar oktatási rendszert. Az ekkor 'megálmodott' változások az oktatás minden szintjét és területét elérték, kezdve az oktatás tartalmától, a rendszer irányításán és finanszírozásán át a szerkezeti átalakításáig. Ezt az embert próbáló feladatot a 'csapattagok' ingyen és bérmentve vállalták, így aztán a nevük nem minősült közérdekű adatnak. Néhány ember gyökeres változásokat idézett elő az oktatási rendszerünkben, de a nevük megismerése nem közérdek.!?
Lényegében a parlament kormánypárti képviselőivel együtt - akik kisebb változtatásokkal, de megszavazták a törvényeket - cirka 360 ember döntött emberek millióinak a sorsáról, anélkül, hogy egyeztettek volna a pedagógus szakma egyéb, nevüket is vállaló képviselőivel. Ezek után nehéz meggyőzően érvelni amellett, hogy nincs szükség etikaoktatásra Magyarországon.
A "szabályokon alapuló derűs rend" nevében első dolguk volt, hogy visszaállították alsótagozatban az osztályozás és a buktatás lehetőségét. Ezzel az intézkedéssel sikerült elérni, hogy a korosztályuktól eltérő ütemben fejlődő és/vagy a szüleiktől kevés figyelmet kapó gyerekek egy életre megutálják az iskolát. Az iskolakerülés problémájához szintén a lehető legegyszerűbb módon nyúltak hozzá. Anélkül, hogy az okokat különösképpen firtatnák, 50 igazolatlan óra után nem folyósítják a családi pótlékot. A sokmilliós villák tetőteraszáról nyilván nem tűnt fel, hogy főleg a vidék Magyarországán az 'azért nem megy iskolába mert lusta' típusú érveléstől az élet időnként jóval bonyolultabb.
2011 a káosz éve volt a magyar oktatásban. Év elején kaja, szeptemberben tankönyv, októbertől pedig fűtés nem volt az iskolákban. Voltak viszont pedagóguselbocsátások, (itt is) és iskolabezárások. Utóbbiak során előfordult, hogy a gyerekek érdekeit teljesen semmibevéve, jól menő, tanulómágnesként működő iskolákat sem kíméltek. A legnagyobb port a budapesti Janikovszky és a kaposvári Toldi iskola bezárása kavarta. Míg előbbinél egy 'magnófelvétel' képében egy elég erős politikai szál is felsejlik, Kaposváron némi szómágia után, amelynek során a polgármester tagadta, hogy bezárásról lenne szó, végül fárasztásos módszert alkalmazva mégiscsak bezárták a Toldi gimnáziumi 'részlegét'.
Hosszú és fájdalmas vajúdás után, év végén elfogadták aközoktatási köznevelési törvényt. A szavak nem csak egymás mögé rakott betűk. Ha a közoktatást köznevelésre cserélik annak jelentősége van. Az információ, a tudás átadásáról a hangsúly a személyiség alakítására helyeződik. (Hogy a tudás átadható-e, vagy mindenkinek meg kell szereznie, arról majd egy másik poszt fog szólni.) Ha valaki azt tervezi, hogy 'elégséges' helyett ezentúl 'gyenge' legyen a 2-es osztályzat neve, az elárul róla valamit. Történetesen azt, hogy valójában mit gondol a gyerekekről. Míg az elégségessel azt üzeni nekik, hogy sokkal jobb is lehetnél, ha akarnál, a gyenge jelentése: sz@r vagy. (Hála az égnek, ebből a változtatásból semmi nem lett, maradt az 'elégséges' elnevezés.
Lett viszont 3 éves kortól kötelező óvoda, etika- vagy hittanóra 'főműsoridőben', mindennapos tesi, és 50 óra kötelező közösségi szolgálat az érettségi bizonyítvány kézhezvételének feltételeként. Ha pedig az egész iskolát és a vele járó macerát meguntad, nem kell 18 éves korodig várni, már 16 évesen tipplizhetsz a rendszerből.
A tankötelezettség csökkentésének kivételével lényegében csupa-csupa 'jóság' lett bevezetve. Hogy negyedóra múlva is ugyanezt gondold, ahhoz az kell, hogy ne nézz egyenként a dolgok mögé.
Nincs elegendő óvodai férőhely. Ha van, akkor nem pont ugyanott, ahol a gyerekek. Etikaoktatás eddig is volt, hiszen könnyedén beépíthető a hagyományos tantárgyak keretei közé, de valójában a nap minden perce alkalmat ad erre. És így heti egy órában lehetne tanítani pénzügyi 'dolgokat', vagy a 21. század hajnalán ne adj isten informatikát pluszban, mert utóbbit például nem olyan könnyű a mohácsi csata okai és következményei közé pulba becsempészni. Hittanoktatás is volt korábban és működött is, felekezetenként, fakultatíve, egyházi intézményekben.
Ami pedig a mindennapos tesit illeti cirka 400 tornaterem és x számú tesitanár hiánya miatt nyilván mint az "elméleti" és "sétáló" testnevelés koraként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, és meg lennék lepve, ha nem lenne majd belőle emelt szintű érettségi tétel.
De ami leginkább árulkodik az 'új rendszer' kitalálóinak gondolkodásmódjáról az a közösségi szolgálat kötelezővé tétele és a tankötelezettség korhatárának leszállítása. Ha a fiatalokat pedagógiai módszerekkel képtelenek vagyunk arra rávenni, hogy menjenek és tegyenek valamit a közösségért, hanem ezt csak kikényszeríteni tudjuk 50 órára, akkor éppen az eredeti célt, az önkéntességet, azaz a projekt értelmét heréljük ki a kötelezővé tétellel. Ha csak szívatni akarjuk őket, akkor viszont az 50 órát mindenképp az érettségi közvetlen környékére kellett volna belőni.
Míg 3 éves kortól 16 éves korig a rendszer legszembeszökőbb jellemzője, hogy szinte mindent leszabályoz, és kényszerrel-kötelezővététellel akar elérni, a 16 évesekkel meglepően megengedő. Nem akartok tovább az iskolapadban ülni? Hát akkor menjetek Isten hírével. Nyilván lehet ezen pár ezer forintot spórolni, de benne van a pakliban, hogy a 'révnél' való nyerészkedés után szopóroller vár ránk majd a 'vámnál'. Szakma nélkül, minimál tudással felvértezve mihez kezdenek majd ezek a fiatalok a 21. század munkaerőpiacán? És elég lesz-e nekik az a 120 ezer forint, amit esetleg az összeszerelő üzemben kapnak, amíg robotokra nem cserélik őket?
Természetesen azt sem szeretném elhallgatni, hogy Hoffmann Rózsának és a 100 'kiválasztottnak' azért nem teljesen üres kapuba kellett gólokat lőni. Néhány kormánypárti képviselő, különösképpen Pokorni Zoltán, volt oktatási miniszter is próbálta kifogni a szelet a túlságosan dagadó vitorlákból, sajnos kevés sikerrel. Sőt a fideszes városoknak sem tetszett a közoktatás alakulása, noha őket nem szakmai, hanem gazdaságossági szempontok érdekelték. A tanárok sem fojtották magukba a szót, és egy kis tüntetéssel tették mozgalmasabbá a pedagógusnapot.
Nem törődni a lassabban haladókkal, figyelmen kívül hagyni a lemaradókat nem jó stratégia. Minden elengedett kéz előbb-utóbb az arcunkon fog csattanni.
folyt.köv.
Ez a posztom 08.18-án a másik blogomon már megjelent.
2011 a káosz éve volt a magyar oktatásban. Év elején kaja, szeptemberben tankönyv, októbertől pedig fűtés nem volt az iskolákban. Voltak viszont pedagóguselbocsátások, (itt is) és iskolabezárások. Utóbbiak során előfordult, hogy a gyerekek érdekeit teljesen semmibevéve, jól menő, tanulómágnesként működő iskolákat sem kíméltek. A legnagyobb port a budapesti Janikovszky és a kaposvári Toldi iskola bezárása kavarta. Míg előbbinél egy 'magnófelvétel' képében egy elég erős politikai szál is felsejlik, Kaposváron némi szómágia után, amelynek során a polgármester tagadta, hogy bezárásról lenne szó, végül fárasztásos módszert alkalmazva mégiscsak bezárták a Toldi gimnáziumi 'részlegét'.
Hosszú és fájdalmas vajúdás után, év végén elfogadták a
Lett viszont 3 éves kortól kötelező óvoda, etika- vagy hittanóra 'főműsoridőben', mindennapos tesi, és 50 óra kötelező közösségi szolgálat az érettségi bizonyítvány kézhezvételének feltételeként. Ha pedig az egész iskolát és a vele járó macerát meguntad, nem kell 18 éves korodig várni, már 16 évesen tipplizhetsz a rendszerből.
A tankötelezettség csökkentésének kivételével lényegében csupa-csupa 'jóság' lett bevezetve. Hogy negyedóra múlva is ugyanezt gondold, ahhoz az kell, hogy ne nézz egyenként a dolgok mögé.
Nincs elegendő óvodai férőhely. Ha van, akkor nem pont ugyanott, ahol a gyerekek. Etikaoktatás eddig is volt, hiszen könnyedén beépíthető a hagyományos tantárgyak keretei közé, de valójában a nap minden perce alkalmat ad erre. És így heti egy órában lehetne tanítani pénzügyi 'dolgokat', vagy a 21. század hajnalán ne adj isten informatikát pluszban, mert utóbbit például nem olyan könnyű a mohácsi csata okai és következményei közé pulba becsempészni. Hittanoktatás is volt korábban és működött is, felekezetenként, fakultatíve, egyházi intézményekben.
Ami pedig a mindennapos tesit illeti cirka 400 tornaterem és x számú tesitanár hiánya miatt nyilván mint az "elméleti" és "sétáló" testnevelés koraként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, és meg lennék lepve, ha nem lenne majd belőle emelt szintű érettségi tétel.
De ami leginkább árulkodik az 'új rendszer' kitalálóinak gondolkodásmódjáról az a közösségi szolgálat kötelezővé tétele és a tankötelezettség korhatárának leszállítása. Ha a fiatalokat pedagógiai módszerekkel képtelenek vagyunk arra rávenni, hogy menjenek és tegyenek valamit a közösségért, hanem ezt csak kikényszeríteni tudjuk 50 órára, akkor éppen az eredeti célt, az önkéntességet, azaz a projekt értelmét heréljük ki a kötelezővé tétellel. Ha csak szívatni akarjuk őket, akkor viszont az 50 órát mindenképp az érettségi közvetlen környékére kellett volna belőni.
Míg 3 éves kortól 16 éves korig a rendszer legszembeszökőbb jellemzője, hogy szinte mindent leszabályoz, és kényszerrel-kötelezővététellel akar elérni, a 16 évesekkel meglepően megengedő. Nem akartok tovább az iskolapadban ülni? Hát akkor menjetek Isten hírével. Nyilván lehet ezen pár ezer forintot spórolni, de benne van a pakliban, hogy a 'révnél' való nyerészkedés után szopóroller vár ránk majd a 'vámnál'. Szakma nélkül, minimál tudással felvértezve mihez kezdenek majd ezek a fiatalok a 21. század munkaerőpiacán? És elég lesz-e nekik az a 120 ezer forint, amit esetleg az összeszerelő üzemben kapnak, amíg robotokra nem cserélik őket?
Természetesen azt sem szeretném elhallgatni, hogy Hoffmann Rózsának és a 100 'kiválasztottnak' azért nem teljesen üres kapuba kellett gólokat lőni. Néhány kormánypárti képviselő, különösképpen Pokorni Zoltán, volt oktatási miniszter is próbálta kifogni a szelet a túlságosan dagadó vitorlákból, sajnos kevés sikerrel. Sőt a fideszes városoknak sem tetszett a közoktatás alakulása, noha őket nem szakmai, hanem gazdaságossági szempontok érdekelték. A tanárok sem fojtották magukba a szót, és egy kis tüntetéssel tették mozgalmasabbá a pedagógusnapot.
Nem törődni a lassabban haladókkal, figyelmen kívül hagyni a lemaradókat nem jó stratégia. Minden elengedett kéz előbb-utóbb az arcunkon fog csattanni.
folyt.köv.
Ez a posztom 08.18-án a másik blogomon már megjelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.